A január úgy telt, hogy kisfiam minden reggel dacolt mindennel, nem akart felkelni, nem akart felöltözni, közölte, hogy az oviban nem fog enni (de persze azért evett), és sírva ment oviba. Ő sírt befelé menet, én sírtam az oviból kifelé jövet. Mert úgy éreztem, hogy cserben hagyom…