A nagycsoport is jól kezdődött, gyerekeink felléptek egyszer ősszel, aztán karácsony előtt is, nagyon aranyos műsorokat tanítottak be nekik az óvó nénik. De eközben egyre jobban látszott rajtuk a feszültség, gyakran voltak betegek.
És decemberben teljesen váratlanul ért minket, szülőket a bejelentés, hogy az egyik óvónéni felmondott, januártól már máshol fog dolgozni. Ezzel kapcsolatban szülői értekezletet hívott össze az óvodavezetés. A szülői időpontját elég későn tették közzé, de természetesen szinte az összes szülő megjelent, hiszen tudtuk, hogy mi lesz az értekezlet témája.
Elsőként az egységvezető bemutatta az új óvónénit, aki szimpatikus volt, bár a szülők egy része kétkedve fogadta. A bemutatás után a vezetőnő "kivezette" az új óvó nénit, amit akkor még nem igazán tudtunk mire vélni.
A "kivezetés" elég hosszúnak bizonyult, így a kínos csöndet egy apuka szegte meg, és átadta a búcsúzó óvó néninek az általunk vásárolt virágot, és egyben meghívta gyermekeink óvodai évzárójára. Ezután visszatért a "nagyasszony". Pár mondat után le akarta zárni az értekezletet, de mivel egy apukának még volt kérdése, nem tudta. Az apuka a búcsúzó óvó nénitől kérdezte meg, kijelentve, hogy ha nem szeretne, ne válaszoljon rá, de mondja el legyen szíves, hogy tulajdonképpen miért is megy ő el az oviból. Nagy levegővétel után megkaptuk a már sejtett választ, hogy a vezetőnővel nagyon sok konfliktusa volt leginkább az utóbbi időszakban, de ezek nem személyes konfliktusok voltak, hanem a gyermekeink védelmében és érdekében történtek.
(Az előző bejegyzésben említett vasárnapi kirándulás is szóba került, mert búcsúzó óvó nénink említette, mi pedig szülőként rákérdeztünk, hogy mi is volt evvel a probléma. A vezetőnő a program bejelentésekor ahelyett, hogy megköszönte volna beosztottjainak, hogy a hétvégéjüket a gyerekekre áldozzák, számonkérte őket, hogy ezt hogy képzelik, hiszen fizetést nem kaphatnak munkaidőn kívüli "munkára")
A vezetőnő próbált még hárítani, és közölte, hogy nem csak vele voltak az óvó néninknek konfliktusai, hanem szinte az összes kollegájával. És ennyit mondott még: "Számítottam erre", majd felállt, kinyitotta a csoport ajtaját, és bevonult az óvoda összes dajkája és óvónője. Sorfalat álltak az egységvezető mögött. Elképedtünk, szólni sem tudtunk, aztán kínunkban nevettünk, hogy micsoda eljárás van itt, mi ez?
A búcsúzó óvónő egyenként mindenkit megszólított a sorfalból, hogy kinek milyen konliktusa volt vele. Ők meg csak álltak némán, és néztek minket.Végül egyetlen óvónő mesélte el, hogy ő találkozott egy környékbeli anyukával, aki máshova járatja a gyerekét, erre ő megkérdezte, hogy miért, és az anyuka azt válaszolta, hogy azért, mert a ... óvodában szaros a WC-függöny, ezt mindenki tudja. Aztán megkért minket, hogy ne keltsük az óvoda rossz hírét. Aztán le is zárták a szülői értekezletet. Mi mellbevágottnak éreztük magunkat, a búcsúzó óvó néni elsírta magát, hogy 30 év után egyetlen kolleganője sem mondott annyit sem, hogy jó volt veled dolgozni, legyen szerencséd az új helyen.
Mára ennyi futotta. A következő bejegyzésben folytatom a tortúránkat.
