Nagyon sajnálom, hogy a szülők kezdeti lelkesedése a "háborgás" iránt alábbhagyott. Vártam, hogy érkeznek hozzászólások, de idő hiányában és talán a helyzetbe való belenyugvás miatt elmaradtak ezek. Egy anyukával váltottam emailt, aki írt ugyan hozzászólást, de valami miatt nem tudta feltölteni. Pedig érdekes lenne, hiszen az ő kislánya egy évvel idősebb a fiamnál, tehát ő "mesélhetne" az ő kislányával történtekről. Amúgy ők is egy másik oviban kötöttek ki az utolsó évre.
Tényleg sajnálom, és ha még valamelyikőtök beleolvasna a blogba, akkor ezúton is kérem, hogy szóljon hozzá, hiszen biztosan vannak olyanok, akik hasonló cipőben járnak, és úgy, mint én, keresgetik az interneten az ilyen történteket, mivel mindenki fél a változástól, annak ellenére, hogy a gyermekének a legjobbat akarja. De mi is egy hónapig gondolkodtunk, hogy mi lenne a jobb, hagyni a régi, megszokott környezetben számára és számunkra egyaránt elfogadhatatlan stílusú óvónénikkel, vagy elvinni egy új környezetbe, kedves és aranyos óvónénikhez. Jól döntöttünk, az idő minket igazol.
Fiunk újra szeret oviba járni, megszűntek a hisztik, ha korábban megyek érte, várnom kell rá, mert még maradni akar, játszani az új társakkal. Valamelyik nap megkérdeztem tőle, hogy visszamenne-e a régi oviba. A válasz megnyugtatott: "Nem, Anya. Itt mindenki nagyon kedves. És ha elmegyek iskolába, akkor ide jövök elmesélni, hogy ott hogy' érzem magam."
